sztoikusnógrád

  Hume és a sztoikusok világa Bár David Hume és a sztoikus gondolkodók eltérő fogalmi keretekben gondolkodtak, elméleteikben felfedezhető a középút(aurea mediocritas) keresésének közös gondolata. Az emberi szabadságot a külső korlátokkal összeegyeztetve megtalálták az egyensúlyt a sors elfogadása és az erkölcsi cselekvés között. A sztoikus gondolkodók hangsúlyozták a bölcsesség és a mértékletesség fontosságát, az érzelmek és a cselekedetek szélsőségeinek elkerülését. Azt vallották, hogy az embernek el kell fogadnia a sorsát, de egyúttal törekednie kell a lehető legjobb erkölcsi cselekedetekre. Ez a megközelítés egyfajta középutat képvisel a passzivitás és a vakmerő cselekvés között. Hume kompatibilizmusa szerint a determinizmus (az ok-okozati összefüggések láncolata) és a szabad akarat nem zárják ki egymást. Úgy vélte, hogy a szabad akarat az, amikor az ember cselekedetei a saját vágyaiból és indítékaiból erednek, még akkor is, ha ezek az indítékok végső soron a determinisztikus...

 2 Novella Téli mese Az idő eltelt , a decemberi délután átmenet nélkül váltott át sötétségbe. A település határában álló furgonba sietve pakolták a munkások szerszámaikat , mozdulataikat kísérte az a vágy, hogy mielőbb melegen legyenek. Egy beteg, alacsony ember baktatott el mellettük az úton, reklámszatyorral a kezében. -Hogy vagy, Lajos? - Megvagyok- feleli rekedt , fátyolos hangon -Ülj be a kocsiba, beviszünk. Be is ül hát fagyosan, összegörnyedve, színtelen arccal hátulra. Az öreg kocsma előtt megállnak, elbúcsúzni egymástól arra az évre, idén már nem látják egymást. Némelyikben megfordul a gondolat, hogy lehet, hogy Lajostól is búcsút vehetnek, de nem néhány hétre. Bevonul a nép a kocsmába, nekilátnak az ivásnak. -Neked megtiltotta az orvos, ugye Lajos? -Már lehet. Az orvos azt mondta, hogy ihatok, amit akarok. Hát akkor az Isten éltessen minket!- mondta az egyik munkás, és koccintanak. Az ital szétfut az ereikben, átmelegszenek tőle.A hangulat is oldódik. Ha ránéznek a Laj...

  Kleobisz és Bitón története egy testvérpárról szól. Az anyjuknak, Héra papnőjének egy ünnepi szekérrel kellett volna eljutnia Héra templomába, de az ökrök nem voltak képesek megmozdítani a szekeret. Fiai, Kleobisz és Bitón, ahelyett, hogy tétlenül vártak volna, maguk húzták a szekeret több kilométeren keresztül a templomig. Anyjuk mélyen meghatódott fiai odaadásán, és azt kérte az istenektől, hogy jutalmazzák meg őket a lehető legjobb módon. Héra meghallgatta kérését, és a testvérek álmukban, békésen haltak meg, még aznap éjjel a templomban, ahol elaludtak. Hérodotosz leírása szerint az isteneknek ez az ajándéka nagy kegy volt, mert békésen haltak meg és nevük, emlékük örökre fennmaradt( szobrot emeltek nekik Argoszban, stb.) A ma embere kegyetlenséget érezhet a jutalom mögött. Az ókori görög hitvilág és gondolkodás összetettségét mutatja meg ez a történet. Az isteneiket nem tartották jónak, hanem szeszélyes, kegyetlen valamint magasztos tulajdonságokkal egyaránt felruházták ő...

  "...módodban áll, hogy egyes dolgokról egyáltalán ne alkoss ítéletet és így lelked nyugalmát megőrizheted. mert a külső tárgyak önmagukban nem olyan természetűek, hogy ítéletünket kikényszeríthetnék...." M. Aurelius Elmélkedések 6.könyv részlet Marcus Aurelius császár gondolata pofonegyszerű evidenciának tűnik, de nézzük meg, hogy mit is mond itt az imperátor Az idézet azt sugallja, hogy a külső valóság nem kényszeríti ránk az ítéleteinket, hanem azok a mi értelmezéseink, konstrukcióink eredményei. Ebből az következik, hogy az ítéletek nem objektív tények, hanem szubjektív értelmezések. Vagyis a valóságot nem passzívan fogadjuk be, hanem aktívan konstruáljuk meg az elménkben. A császár következtetése: választhatunk, nem kell hogy minden dologról ítéletet alkossunk, ezzel megőrizhetjük lelki nyugalmunkat. Az idézet azt mutatja be, hogy az ítéleteink a mi értelmezéseink eredményei. Bár a sztoikus filozófia kozmológiájának kiindulópontja az objektív valóság megléte, ez a gon...

  A roncstársadalom és a népi baloldal hiánya Zizek, a réel és a neoliberális konszenzus bukása A neoliberális gazdaságpolitika elterjedésével a gazdasági hatékonyság elvei a társadalmi viszonyokra is kiterjedtek, ami a korábbi osztályformáló tényezők gyengüléséhez vezetett. Ebben a megváltozott környezetben új társadalmi formációk és identitások alakulnak ki, melyek eltérnek a tradicionális osztálymodellben megszokottaktól; ezek egyikeként értelmezhető a roncstársadalom fogalma. „ A modernitás a rendteremtés ígéretével lépett színre, de a rendteremtés velejárója a szemétgyártás. A társadalmi rend megszilárdítása együtt jár a társadalom által feleslegesnek, fölöslegesnek minősített emberek termelésével. Ezek a roncsemberek: a modernitás elkerülhetetlen melléktermékei.” (Zygmunt Bauman: Roncstársadalom – A modernitás kitaszítottjai (Napvilág Kiadó, 2005, fordította: Kelemen Pál) 2005, 15. oldal ) Eg y olyan a társadalmi rétegsor, amely a modern társadalom integrációs mech...

  A sztoicizmus és a hanyatló korszakok kapcsolata A hanyatlás történelmileg keretezhető időszakaszait az különbözteti meg a többi időszaktól, hogy a hanyatló korszakokban a régi rend lassan bomlik fel, ami bizonytalanságot és szorongást okoz. Az emberek gyakran a múltban élnek, és nehezen alkalmazkodnak a változásokhoz, ezért hanyatlás gyakran hosszú folyamat, amely évszázadokig is eltarthat. A hanyatló korszakokat gyakran külső káosz és bizonytalanság jellemzi. A sztoicizmus tanítása a belső erőre és az érzelmek uralására fókuszál, ami támaszt ad az embereknek megbirkózni a külső körülményekkel. A sztoikus filozófia azt tanítja, hogy az ember nem tudja irányítani a külső eseményeket, de képes irányítani a belső reakcióit. Ez a szemlélet segít megőrizni a nyugalmat és a méltóságot a nehéz időkben. Két olyan történelmi korszakot ismerünk a múltban, amikor a hanyatlás kézzelfoghatóan felismerhetó volt a hétköznapi ember számára is: a Nyugat-római Birodalom bukásának évszázadait és a...

  Nietzsche Übermenschének lehetett-e mintája Goethe Faustja? Faust megnyilvánuló hatalomvágya emlékeztet Nietzsche hatalom akarásának fogalmára. Faust, a tudós, elégedetlen a korlátozott emberi tudással és tapasztalattal. Vágyik az élet teljességére, a tudás és az élmények végtelen tárházára. Ez a vágy a hatalomvágy egy formája, hiszen Faust uralni akarja a világot, a tudást és az életet. Alkut köt Mefisztóval, hogy megszerezze ezt a hatalmat. Ez az alku is a hatalomvágy megnyilvánulása, hiszen a tudós kész feláldozni a lelkét a vágyaiért. Tettei, különösen a második részben, a hatalomvágy különböző formáit mutatják be. Uralkodni akar a természeti erőkön, a gazdaságon és a politikán. Nietzsche szerint a hatalom akarása az élet alapvető mozgatórugója. Ez alatt viszont inkább az önmegvalósítást, az önmeghaladást és az élet teljességére való törekvés vágyát érti. A hatalom akarása Nietzsche filozófiájában az értékek teremtésének és az élet megerősítésének eszköze. Az embernek szembe...

  A fogyasztói társadalom megítélése erősen függ az egyén társadalmi-gazdasági helyzetétől, és ez az ellentét akár egyfajta speciális osztályharcként is értelmezhető. A jómódúak dekonstrukciós vágya: A jóléti felső osztályok gyermekei, akik már eleve hozzáférnek az anyagi javakhoz, gyakran a fogyasztói társadalom strukturális problémáira összpontosítanak. Számukra a rendszer dekonstrukciója, a fenntarthatóság, az egyenlőség és a szellemi értékek előtérbe helyezése válik fontossá. Ők gyakran a posztmateriális értékek mentén fogalmazzák meg a kritikájukat, és a rendszerszintű változásokat sürgetik. A munkásosztály felemelkedési vágya: Ezzel szemben a munkásosztályból származó fiatalok számára a fogyasztói társadalom még mindig az anyagi felemelkedés lehetőségét jelenti. Számukra a rendszer nem feltétlenül elutasítandó, hanem inkább egy eszköz a jobb élet eléréséhez. Ők gyakran a materiális javak megszerzésére, az anyagi biztonság megteremtésére és a társadalmi mobilitásra törekszenek...

  A csend és a lét Parmenidész állandó, változatlan lét gondolata a csendhez hasonlítható. A csend, mint alapvető állapot, mindig jelen van, még akkor is, ha különféle zajok töltik ki. A csend a háttér, a fundamentum, amelyben a zajok megjelennek és eltűnnek, ahogy a lét az az állandó, örök valóság, amely minden változás alapja. Hérakleitosz szerint a világ állandóan változik, minden folyik, és semmi sem marad ugyanaz. Ez a helyzet a zajokhoz hasonlítható. A zajok folytonosan változnak, egymást követik, és kitöltik a csendet. A zajok a változás, a mozgás, a dinamika megtestesítői. A csend és a zaj nem egymást kizáró ellentétek, hanem egymást kiegészítő elemek. A csend teszi lehetővé, hogy a zajok megjelenjenek, és a zajok teszik érzékelhetővé a csendet. Parmenidész és Hérakleitosz nézetei is értelmezhetőek úgy, hogy a lét és a változás egymást feltételezik. A lét az alap, amelyen a változás kibontakozik, és a változás teszi érzékelhetővé a létet. Kant „magában való dolog” fogalma h...

  Sulla diktátori hatalmának önkéntes visszaadásáról A hivatalos magyarázatok szerint Sulla lemondása a hatalomról a római történelemben szokatlan és meglepő lépés volt. Sulla rendkívüli hatalommal rendelkezett, azonban tisztában lehetett azzal, hogy egy tartós, korlátlan diktatúra a köztársaság hagyományaival teljesen ellentétes lenne, és hosszú távon ellenállást válthatna ki. A lemondásával elkerülhette a további konfliktusokat és a hatalmának esetleges megdöntését. Egyes vélemények szerint ezzel is demonstrálni akarta erejét és befolyását, hiszen megmutatta, hogy képes önként lemondani arról a hatalomról, amelyet senki sem vehetett el tőle. Másrészt Sulla valószínűleg belefáradt a politikai harcokba és a hatalommal járó felelősségbe. Lemondása után visszavonult vidéki birtokára, ahol hátralévő éveit kényelemben és nyugalomban töltötte, élvezve a művészeteket és a testi örömöket. Érezhették-e a hagyományosan nagy politikai hátszéllel rendelkező optimata családok, hogy újra eljöt...

  Narratívák harca, árnyékból figyelő örökségek A magyar társadalmi modernizáció sajátos történeti mintázatot követett, amely nem csupán az államszocializmus örökségében vagy a rendszerváltás diszkontinuitásában érhető tetten, hanem abban a szimbolikus és strukturális térben is, amelyben a politikai és kulturális elit újra és újra megkísérelte meghatározni önmagát. A Bourdieu-féle mezőelmélet segítségével három nagy történeti–kulturális alakzatot azonosíthatunk a magyar szellemi életben: a polgári liberalizmus, a népi mozgalom és a feudális–konzervatív reakciós tradíciók örökségeit. Ezek az alakzatok nem pusztán történeti emlékek, hanem újraértelmezett, instrumentálisan is használt szimbolikus erőterek, amelyek a posztszocialista korszakban új jelentésekkel és konfliktusokkal telítődtek. A polgári liberalizmus örökségét legmarkánsabban Jászi Oszkár neve és ethosza képviseli, akit a rendszerváltás utáni liberális értelmiségi elit nem politikai programként, hanem erkölcsi iránytűkén...

  Dialógus a magyar roncstársadalom normaképzéséről : Regős Bendegúz : Nézd, itt nem udvariassági gesztusokról van szó. Az esszé tulajdonképpen egy posztszocialista alapsémát reprodukál: egyfajta önsajnáló, retrogád, sőt – ha őszinték vagyunk – reakciós attitűdöt, ami nem is akar kimozdulni az elmúlt hetven év társadalmi kereteiből. Mintha még mindig a Kádár-nosztalgia szociális peremén lebegnénk, és ez lenne a kiindulópont. Bishop : Értem, tehát szerinted az „egyenlő szenvedés” etikája nemcsak hogy nem előrevivő, hanem kifejezetten konzerváló hatású? Regős Bendegúz : Pontosan. Az egész konstrukció egy olyan érzelemre épül, amely nem célokat, hanem hiányokat ismer fel. Az egyéni sérelmek közösként való felismerése morális közösséggé avanzsál, de ez nem kohézió, hanem terápiás fantázia. A valódi kérdés viszont az, amit ritkán tesznek fel: létezett-e egyáltalán olyan formában társadalmi szolidaritás, ahogy azt ma idealizálják? Bishop : Mármint a szocializmus alatt? Regős Be...

 Az egyenlő szenvedés morálja: Etikai normaképződés a magyar roncstársadalomban A 21. századi Magyarország egyik legsúlyosabb társadalmi öröksége a rendszerváltás utáni évtizedek során fokozatosan kialakult, strukturálisan tartósan leszakadt népesség, amelyre egyre gyakrabban alkalmazzák a roncstársadalom kifejezést. Ez a társadalmi képződmény nem elsősorban szegény, hanem intézményileg, kulturálisan és morálisan is marginalizált. Az államhoz való viszonya klienselvű, a piac által kiszorított, a civil társadalommal való kapcsolata töredékes. Az identitásformáló nagy narratívák – vallás, nemzet, osztály, munka – vagy elveszítették hitelüket, vagy nem képesek érzelmi kötést kialakítani ebben a rétegben. A hagyományos közösségkeretek (egyházi közösségek, szakszervezetek, munkáskolóniák, faluközösségek) megszűnésével az etikai orientáció alapjai is megrendültek. Ebben a környezetben vetődik fel a kérdés: kialakulhat-e olyan etikai normarendszer, amely nem külső elvárásként, hanem belső...