"...módodban áll, hogy egyes dolgokról egyáltalán ne alkoss ítéletet és így lelked nyugalmát megőrizheted. mert a külső tárgyak önmagukban nem olyan természetűek, hogy ítéletünket kikényszeríthetnék...." M. Aurelius Elmélkedések 6.könyv részlet

Marcus Aurelius császár gondolata pofonegyszerű evidenciának tűnik, de nézzük meg, hogy mit is mond itt az imperátor

Az idézet azt sugallja, hogy a külső valóság nem kényszeríti ránk az ítéleteinket, hanem azok a mi értelmezéseink, konstrukcióink eredményei.

Ebből az következik, hogy az ítéletek nem objektív tények, hanem szubjektív értelmezések.

Vagyis a valóságot nem passzívan fogadjuk be, hanem aktívan konstruáljuk meg az elménkben.

A császár következtetése: választhatunk, nem kell hogy minden dologról ítéletet alkossunk, ezzel megőrizhetjük lelki nyugalmunkat.

Az idézet azt mutatja be, hogy az ítéleteink a mi értelmezéseink eredményei.

Bár a sztoikus filozófia kozmológiájának kiindulópontja az objektív valóság megléte, ez a gondolat rokonítható a XX.századi konstruktivista gondolkodással. Eszerint a valóságot nem közvetlenül érzékeljük, hanem az elménkben zajló folyamatok eredményeként hozzuk létre. Az idézet ezt a nézetet támasztja alá azzal, hogy a külső tárgyak nem kényszerítik ránk az ítéleteinket.A konstruktivizmus szerint tehát a valóságot nem felfedezzük, hanem feltaláljuk, vagyis minden tudás és megértés szubjektív, és az egyén korábbi tapasztalataitól, hiedelmeitől és értékeitől függ.