Nietzsche Übermenschének lehetett-e mintája Goethe Faustja?

Faust megnyilvánuló hatalomvágya emlékeztet Nietzsche hatalom akarásának fogalmára.
Faust, a tudós, elégedetlen a korlátozott emberi tudással és tapasztalattal. Vágyik az élet teljességére, a tudás és az élmények végtelen tárházára. Ez a vágy a hatalomvágy egy formája, hiszen Faust uralni akarja a világot, a tudást és az életet.
Alkut köt Mefisztóval, hogy megszerezze ezt a hatalmat. Ez az alku is a hatalomvágy megnyilvánulása, hiszen a tudós kész feláldozni a lelkét a vágyaiért.
Tettei, különösen a második részben, a hatalomvágy különböző formáit mutatják be. Uralkodni akar a természeti erőkön, a gazdaságon és a politikán.
Nietzsche szerint a hatalom akarása az élet alapvető mozgatórugója. Ez alatt viszont inkább az önmegvalósítást, az önmeghaladást és az élet teljességére való törekvés vágyát érti.
A hatalom akarása Nietzsche filozófiájában az értékek teremtésének és az élet megerősítésének eszköze. Az embernek szembe kell néznie a kihívásokkal, és aktívan formálnia kell a saját életét.
Faust hatalomvágya bizonyos értelemben előrevetíti Nietzsche hatalom akarásának fogalmát. Mindkét alak az emberi korlátok meghaladására törekszik, és aktívan formálja a világot.
Nietzsche ezt a képet árnyalja, amikor a hagyományos hatalomvágy helyett, mely a mások feletti uralmat jelenti, azt az erőt emeli fel, mely az emberi tökéletesedéshez szükséges.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

 Az egyenlő szenvedés morálja: Etikai normaképződés a magyar roncstársadalomban A 21. századi Magyarország egyik legsúlyosabb társadalmi öröksége a rendszerváltás utáni évtizedek során fokozatosan kialakult, strukturálisan tartósan leszakadt népesség, amelyre egyre gyakrabban alkalmazzák a roncstársadalom kifejezést. Ez a társadalmi képződmény nem elsősorban szegény, hanem intézményileg, kulturálisan és morálisan is marginalizált. Az államhoz való viszonya klienselvű, a piac által kiszorított, a civil társadalommal való kapcsolata töredékes. Az identitásformáló nagy narratívák – vallás, nemzet, osztály, munka – vagy elveszítették hitelüket, vagy nem képesek érzelmi kötést kialakítani ebben a rétegben. A hagyományos közösségkeretek (egyházi közösségek, szakszervezetek, munkáskolóniák, faluközösségek) megszűnésével az etikai orientáció alapjai is megrendültek. Ebben a környezetben vetődik fel a kérdés: kialakulhat-e olyan etikai normarendszer, amely nem külső elvárásként, hanem belső...
További információk
 2 Novella Téli mese Az idő eltelt , a decemberi délután átmenet nélkül váltott át sötétségbe. A település határában álló furgonba sietve pakolták a munkások szerszámaikat , mozdulataikat kísérte az a vágy, hogy mielőbb melegen legyenek. Egy beteg, alacsony ember baktatott el mellettük az úton, reklámszatyorral a kezében. -Hogy vagy, Lajos? - Megvagyok- feleli rekedt , fátyolos hangon -Ülj be a kocsiba, beviszünk. Be is ül hát fagyosan, összegörnyedve, színtelen arccal hátulra. Az öreg kocsma előtt megállnak, elbúcsúzni egymástól arra az évre, idén már nem látják egymást. Némelyikben megfordul a gondolat, hogy lehet, hogy Lajostól is búcsút vehetnek, de nem néhány hétre. Bevonul a nép a kocsmába, nekilátnak az ivásnak. -Neked megtiltotta az orvos, ugye Lajos? -Már lehet. Az orvos azt mondta, hogy ihatok, amit akarok. Hát akkor az Isten éltessen minket!- mondta az egyik munkás, és koccintanak. Az ital szétfut az ereikben, átmelegszenek tőle.A hangulat is oldódik. Ha ránéznek a Laj...
További információk
  Dialógus a magyar roncstársadalom normaképzéséről : Regős Bendegúz : Nézd, itt nem udvariassági gesztusokról van szó. Az esszé tulajdonképpen egy posztszocialista alapsémát reprodukál: egyfajta önsajnáló, retrogád, sőt – ha őszinték vagyunk – reakciós attitűdöt, ami nem is akar kimozdulni az elmúlt hetven év társadalmi kereteiből. Mintha még mindig a Kádár-nosztalgia szociális peremén lebegnénk, és ez lenne a kiindulópont. Bishop : Értem, tehát szerinted az „egyenlő szenvedés” etikája nemcsak hogy nem előrevivő, hanem kifejezetten konzerváló hatású? Regős Bendegúz : Pontosan. Az egész konstrukció egy olyan érzelemre épül, amely nem célokat, hanem hiányokat ismer fel. Az egyéni sérelmek közösként való felismerése morális közösséggé avanzsál, de ez nem kohézió, hanem terápiás fantázia. A valódi kérdés viszont az, amit ritkán tesznek fel: létezett-e egyáltalán olyan formában társadalmi szolidaritás, ahogy azt ma idealizálják? Bishop : Mármint a szocializmus alatt? Regős Be...
További információk