sztoikusnógrád

  A roncstársadalom és a népi baloldal hiánya Zizek, a réel és a neoliberális konszenzus bukása A neoliberális gazdaságpolitika elterjedésével a gazdasági hatékonyság elvei a társadalmi viszonyokra is kiterjedtek, ami a korábbi osztályformáló tényezők gyengüléséhez vezetett. Ebben a megváltozott környezetben új társadalmi formációk és identitások alakulnak ki, melyek eltérnek a tradicionális osztálymodellben megszokottaktól; ezek egyikeként értelmezhető a roncstársadalom fogalma. „ A modernitás a rendteremtés ígéretével lépett színre, de a rendteremtés velejárója a szemétgyártás. A társadalmi rend megszilárdítása együtt jár a társadalom által feleslegesnek, fölöslegesnek minősített emberek termelésével. Ezek a roncsemberek: a modernitás elkerülhetetlen melléktermékei.” (Zygmunt Bauman: Roncstársadalom – A modernitás kitaszítottjai (Napvilág Kiadó, 2005, fordította: Kelemen Pál) 2005, 15. oldal ) Eg y olyan a társadalmi rétegsor, amely a modern társadalom integrációs mech...

  A sztoicizmus és a hanyatló korszakok kapcsolata A hanyatlás történelmileg keretezhető időszakaszait az különbözteti meg a többi időszaktól, hogy a hanyatló korszakokban a régi rend lassan bomlik fel, ami bizonytalanságot és szorongást okoz. Az emberek gyakran a múltban élnek, és nehezen alkalmazkodnak a változásokhoz, ezért hanyatlás gyakran hosszú folyamat, amely évszázadokig is eltarthat. A hanyatló korszakokat gyakran külső káosz és bizonytalanság jellemzi. A sztoicizmus tanítása a belső erőre és az érzelmek uralására fókuszál, ami támaszt ad az embereknek megbirkózni a külső körülményekkel. A sztoikus filozófia azt tanítja, hogy az ember nem tudja irányítani a külső eseményeket, de képes irányítani a belső reakcióit. Ez a szemlélet segít megőrizni a nyugalmat és a méltóságot a nehéz időkben. Két olyan történelmi korszakot ismerünk a múltban, amikor a hanyatlás kézzelfoghatóan felismerhetó volt a hétköznapi ember számára is: a Nyugat-római Birodalom bukásának évszázadait és a...

  Nietzsche Übermenschének lehetett-e mintája Goethe Faustja? Faust megnyilvánuló hatalomvágya emlékeztet Nietzsche hatalom akarásának fogalmára. Faust, a tudós, elégedetlen a korlátozott emberi tudással és tapasztalattal. Vágyik az élet teljességére, a tudás és az élmények végtelen tárházára. Ez a vágy a hatalomvágy egy formája, hiszen Faust uralni akarja a világot, a tudást és az életet. Alkut köt Mefisztóval, hogy megszerezze ezt a hatalmat. Ez az alku is a hatalomvágy megnyilvánulása, hiszen a tudós kész feláldozni a lelkét a vágyaiért. Tettei, különösen a második részben, a hatalomvágy különböző formáit mutatják be. Uralkodni akar a természeti erőkön, a gazdaságon és a politikán. Nietzsche szerint a hatalom akarása az élet alapvető mozgatórugója. Ez alatt viszont inkább az önmegvalósítást, az önmeghaladást és az élet teljességére való törekvés vágyát érti. A hatalom akarása Nietzsche filozófiájában az értékek teremtésének és az élet megerősítésének eszköze. Az embernek szembe...

  A fogyasztói társadalom megítélése erősen függ az egyén társadalmi-gazdasági helyzetétől, és ez az ellentét akár egyfajta speciális osztályharcként is értelmezhető. A jómódúak dekonstrukciós vágya- a greendeal, zöld fordulat háttere: A jóléti felső osztályok gyermekei, akik már eleve hozzáférnek az anyagi javakhoz, gyakran a fogyasztói társadalom strukturális problémáira összpontosítanak. Számukra a rendszer dekonstrukciója, a fenntarthatóság, az egyenlőség és a szellemi értékek előtérbe helyezése válik fontossá. Ők gyakran a posztmateriális értékek mentén fogalmazzák meg a kritikájukat, és a rendszerszintű változásokat sürgetik. A munkásosztály felemelkedési vágya: Ezzel szemben a munkásosztályból származó fiatalok számára a fogyasztói társadalom még mindig az anyagi felemelkedés lehetőségét jelenti. Számukra a rendszer nem feltétlenül elutasítandó, hanem inkább egy eszköz a jobb élet eléréséhez. Ők gyakran a materiális javak megszerzésére, az anyagi biztonság megteremtésére és ...

  A csend és a lét Parmenidész állandó, változatlan lét gondolata a csendhez hasonlítható. A csend, mint alapvető állapot, mindig jelen van, még akkor is, ha különféle zajok töltik ki. A csend a háttér, a fundamentum, amelyben a zajok megjelennek és eltűnnek, ahogy a lét az az állandó, örök valóság, amely minden változás alapja. Hérakleitosz szerint a világ állandóan változik, minden folyik, és semmi sem marad ugyanaz. Ez a helyzet a zajokhoz hasonlítható. A zajok folytonosan változnak, egymást követik, és kitöltik a csendet. A zajok a változás, a mozgás, a dinamika megtestesítői. A csend és a zaj nem egymást kizáró ellentétek, hanem egymást kiegészítő elemek. A csend teszi lehetővé, hogy a zajok megjelenjenek, és a zajok teszik érzékelhetővé a csendet. Parmenidész és Hérakleitosz nézetei is értelmezhetőek úgy, hogy a lét és a változás egymást feltételezik. A lét az alap, amelyen a változás kibontakozik, és a változás teszi érzékelhetővé a létet. Kant „magában való dolog” fogalma h...

  Sulla diktátori hatalmának önkéntes visszaadásáról A hivatalos magyarázatok szerint Sulla lemondása a hatalomról a római történelemben szokatlan és meglepő lépés volt. Sulla rendkívüli hatalommal rendelkezett, azonban tisztában lehetett azzal, hogy egy tartós, korlátlan diktatúra a köztársaság hagyományaival teljesen ellentétes lenne, és hosszú távon ellenállást válthatna ki. A lemondásával elkerülhette a további konfliktusokat és a hatalmának esetleges megdöntését. Egyes vélemények szerint ezzel is demonstrálni akarta erejét és befolyását, hiszen megmutatta, hogy képes önként lemondani arról a hatalomról, amelyet senki sem vehetett el tőle. Másrészt Sulla valószínűleg belefáradt a politikai harcokba és a hatalommal járó felelősségbe. Lemondása után visszavonult vidéki birtokára, ahol hátralévő éveit kényelemben és nyugalomban töltötte, élvezve a művészeteket és a testi örömöket. Érezhették-e a hagyományosan nagy politikai hátszéllel rendelkező optimata családok, hogy újra eljöt...

  Narratívák harca, árnyékból figyelő örökségek A magyar társadalmi modernizáció sajátos történeti mintázatot követett, amely nem csupán az államszocializmus örökségében vagy a rendszerváltás diszkontinuitásában érhető tetten, hanem abban a szimbolikus és strukturális térben is, amelyben a politikai és kulturális elit újra és újra megkísérelte meghatározni önmagát. A Bourdieu-féle mezőelmélet segítségével három nagy történeti–kulturális alakzatot azonosíthatunk a magyar szellemi életben: a polgári liberalizmus, a népi mozgalom és a feudális–konzervatív reakciós tradíciók örökségeit. Ezek az alakzatok nem pusztán történeti emlékek, hanem újraértelmezett, instrumentálisan is használt szimbolikus erőterek, amelyek a posztszocialista korszakban új jelentésekkel és konfliktusokkal telítődtek. A polgári liberalizmus örökségét legmarkánsabban Jászi Oszkár neve és ethosza képviseli, akit a rendszerváltás utáni liberális értelmiségi elit nem politikai programként, hanem erkölcsi iránytűkén...