Hogyan gondolkodott a világról egy középkori szerzetes és a mai kor marketingszakembere?

Marketing mint a vágyak extenzifikációja : Te vagy a vágyad. Vásárolj, és az leszel, akivé válni szeretnél.
Szerzetesi aszkézis mint a vágyak internalizációja : Te nem vagy a vágyad. Foszd meg magad tőle, és akkor leszel szabad.
Ez a polarizált életvezetési stratégia mindkettőben az identitásról, az önmagunkhoz való viszonyról, és a transzcendenciához való hozzáférésről szól. Az egyik a stilizált fogyasztáson keresztül ígéri a felemelkedést, a másik a megszorított vágyon és önvizsgálaton keresztül.
A középkori szemlélet széttörhetné a fogyasztásra épülő kapitalista társadalmi modellt, ugyanakkor olyan igényeket fogalmaz meg( önvizsgálat), ami elengedhetetlen a jelen kor individualista embere számára. Ezért a szerzetesi , középkorias gondolkodás bizonyos elemeit tudattalanul átemelték a modern életmódba. Ilyen a technokrata önmenedzselés : időgazdálkodás, productivity, minimalizmus.
A terápiás spiritualizmus : mindfulness, jóga, pszichospirituális gyakorlatok.
A kapitalizmus maga termel aszkézist – de instrumentális módon:
a startup-világban az alapítók-aszkézise: 16 órás munkanap, hidegzuhany, koffein és mélyfókusz.
A fitness-kultúrában a test-aszkézis: étrend, alvás, edzés – minden optimalizált.
A befektetők és elitek között a takarékos(austerity)-stílus: „a gazdagok nem kérkednek”.
Csakhogy ez nem transzcendencia-orientált, hanem teljesítmény-központú.
Mi hát a fundamentális töréspont a két világ között?
Filozófiai ok , a vágy antropológiai státusza
A marketing-nyelv az ember vágyát ontológiai motornak tekinti: vágy = létezés = önkifejezés = identitás.
A középkori világ viszont a vágyat hibás irányultságnak tartotta: vágy = eltévedt szellem = bűn vagy hiány.
Ezért nem keletkezhet dialektikus egyensúly a kettő között, mert nincs közös axiómarendszerük. A marketing nyelve nem képes aszketikus önértelmezést produkálni, mert az önmegtagadásban nem lát értéket, csak problémát.
Ennek ellenére léteznek kortárs kezdemények a világból való kivonulásra de azok elitista, „kiégett” értelmiségi körökben jelennek meg (pl. Sloterdijk, Agamben, Byung-Chul Han),
szimbolikus formákban: kolostorszerű coworking terek, digitális detox, időszegénységre válaszoló slow life, és dekommodifikáló gesztusokként: önkéntes egyszerűség, pénznélküli kísérletek, technológiai önkorlátozás formájában jelennek meg.
Csakhogy ezek nem rendszeresítették magukat közösségi etikává, és nem tudtak a marketing társadalmi rendjével szemben alternatívává válni.
Az egyéni önmenedzselés dominál, nem a közösségi rituálék. A Transzcendencia-kép megszűnőben, a szekuláris korban kiürült a túlvilág. Normatív vágyelmélet : a vágyat szentként, nem gyanúként kezelik A coaching a siker sztoriját írja, nem a szembenézést a mélyrétegekkel.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

 2 Novella Téli mese Az idő eltelt , a decemberi délután átmenet nélkül váltott át sötétségbe. A település határában álló furgonba sietve pakolták a munkások szerszámaikat , mozdulataikat kísérte az a vágy, hogy mielőbb melegen legyenek. Egy beteg, alacsony ember baktatott el mellettük az úton, reklámszatyorral a kezében. -Hogy vagy, Lajos? - Megvagyok- feleli rekedt , fátyolos hangon -Ülj be a kocsiba, beviszünk. Be is ül hát fagyosan, összegörnyedve, színtelen arccal hátulra. Az öreg kocsma előtt megállnak, elbúcsúzni egymástól arra az évre, idén már nem látják egymást. Némelyikben megfordul a gondolat, hogy lehet, hogy Lajostól is búcsút vehetnek, de nem néhány hétre. Bevonul a nép a kocsmába, nekilátnak az ivásnak. -Neked megtiltotta az orvos, ugye Lajos? -Már lehet. Az orvos azt mondta, hogy ihatok, amit akarok. Hát akkor az Isten éltessen minket!- mondta az egyik munkás, és koccintanak. Az ital szétfut az ereikben, átmelegszenek tőle.A hangulat is oldódik. Ha ránéznek a Laj...
További információk
  Sulla diktátori hatalmának önkéntes visszaadásáról A hivatalos magyarázatok szerint Sulla lemondása a hatalomról a római történelemben szokatlan és meglepő lépés volt. Sulla rendkívüli hatalommal rendelkezett, azonban tisztában lehetett azzal, hogy egy tartós, korlátlan diktatúra a köztársaság hagyományaival teljesen ellentétes lenne, és hosszú távon ellenállást válthatna ki. A lemondásával elkerülhette a további konfliktusokat és a hatalmának esetleges megdöntését. Egyes vélemények szerint ezzel is demonstrálni akarta erejét és befolyását, hiszen megmutatta, hogy képes önként lemondani arról a hatalomról, amelyet senki sem vehetett el tőle. Másrészt Sulla valószínűleg belefáradt a politikai harcokba és a hatalommal járó felelősségbe. Lemondása után visszavonult vidéki birtokára, ahol hátralévő éveit kényelemben és nyugalomban töltötte, élvezve a művészeteket és a testi örömöket. Érezhették-e a hagyományosan nagy politikai hátszéllel rendelkező optimata családok, hogy újra eljöt...
További információk
 Az egyenlő szenvedés morálja: Etikai normaképződés a magyar roncstársadalomban A 21. századi Magyarország egyik legsúlyosabb társadalmi öröksége a rendszerváltás utáni évtizedek során fokozatosan kialakult, strukturálisan tartósan leszakadt népesség, amelyre egyre gyakrabban alkalmazzák a roncstársadalom kifejezést. Ez a társadalmi képződmény nem elsősorban szegény, hanem intézményileg, kulturálisan és morálisan is marginalizált. Az államhoz való viszonya klienselvű, a piac által kiszorított, a civil társadalommal való kapcsolata töredékes. Az identitásformáló nagy narratívák – vallás, nemzet, osztály, munka – vagy elveszítették hitelüket, vagy nem képesek érzelmi kötést kialakítani ebben a rétegben. A hagyományos közösségkeretek (egyházi közösségek, szakszervezetek, munkáskolóniák, faluközösségek) megszűnésével az etikai orientáció alapjai is megrendültek. Ebben a környezetben vetődik fel a kérdés: kialakulhat-e olyan etikai normarendszer, amely nem külső elvárásként, hanem belső...
További információk